Gyakori hibák, amelyeket kerülni kell egy bevonatrendszer telepítése során

A bevonatrendszer megfelelő telepítése – különösen ipari, kereskedelmi és infrastrukturális környezetekben – alapvető fontosságú a hosszú távú tartósság, biztonság és költséghatékonyság szempontjából. A Korróziós Mérnökök Nemzetközi Egyesülete (NACE) szerint a nem megfelelő felület-előkészítés és alkalmazási technikák a világszerte tapasztalt bevonatsérülések több mint 60%-áért felelősek (NACE International, 2021). Csak az Egyesült Államokban 2023-ban 2,8 milliárd dollárt tett ki a betonvédelmi bevonatok piaca, amely 2030-ig évi átlagosan 5,4%-os ütemben növekszik (Grand View Research, 2023), ami aláhúzza a helyes telepítési gyakorlatok fontosságát.

A bevonatok felvitelénél továbbra is előfordulnak elkerülhető hibák annak ellenére, hogy az epoxi, poliuretán és metil-metakrilát (MMA) technológiák jelentős fejlődésen mentek keresztül. A nemzetközi szabványok, például az ASTM D4258, D4259 és az ISO 8501-1, valamint a SSPC (The Society for Protective Coatings) szervezet esettanulmányainak alapján ez a cikk összegyűjti a leggyakoribb hibákat, amelyeket érdemes elkerülni egy bevonatrendszer telepítése során.

1. Elégtelen felület-előkészítés

A bevonat meghibásodásának egyik leggyakrabban említett oka az elégtelen felület-előkészítés. Az American Concrete Institute (ACI Report 503R-17) tanulmánya szerint a bevonat leválási problémák akár 70%-a a rossz alapfelület-előkészítésből adódik.

A betonfelületeket tisztának, száraznak és megfelelően profilozottnak kell lenniük a megfelelő tapadás biztosítása érdekében. Az International Concrete Repair Institute (ICRI) CSP 3 és CSP 5 közötti felületi profil (CSP) szintet javasol a legtöbb epoxi és uretán padlóbevonat esetén. A NACE mezőellenőrzései azonban azt mutatták, hogy közel 45% azon bevonatfelhordásoknak nem felel meg ezen minimumkövetelményeknek, mivel elégtelen módszerekre, például homokfújásra vagy helytelen savas maratásra hagyatkoznak.

Ajánlott eljárás: Mechanikus módszereket, például gyémántcsiszolást vagy homokfújást alkalmazzon a szükséges felületi profil eléréséhez. Mindig végezzen nedvességtartalom-tesztet (például kalcium-klorid teszt vagy relatív páratartalom-mérés az ASTM F1869/F2170 szerint) bármilyen bevonat felhordása előtt.

2. Környezeti körülmények figyelmen kívül hagyása a felhordás során

A hőmérséklet, a páratartalom és a harmatpont jelentősen befolyásolja a bevonatok teljesítményét. A gyártó által meghatározott tartományokon kívüli bevonatfelhordás amínviaszt (epoxi esetén), rossz polimerizációt vagy buborékképződést eredményezhet.

Például sok kétalkalmas epoxi rendszer olyan környezeti hőmérsékletet igényel, amely meghaladja az 50°F-ot (10°C), és a relatív páratartalom alacsonyabb, mint 85%. A Journal of Protective Coatings & Linings (JPCL) 2022-es jelentése 120 sikertelen padlóburkolási projektet elemezett, és azt találta, hogy a projektek 32%-a hideg vagy nedves körülmények között történt felvitele miatt hiúsult meg, ami teljesen be nem kötött anyaghoz és csökkent kémiai ellenálláshoz vezetett.

Ajánlott eljárás: figyelje a környezeti körülményeket kalibrált higrométerekkel és infravörös hőmérőkkel. Halassza el a felvitelt, ha a betonfelület hőmérséklete 3°F-on (1,7°C-on) belül van a harmatponttól.

3. Helytelen keverési arányok és indukciós idők

Sok nagyteljesítményű bevonat kétkomponensű rendszer, amely pontos keverési arányt igényel. Már 5–10% eltérés is veszélyeztetheti a keresztkötődést, csökkentve ezzel a mechanikai szilárdságot és az élettartamot.

Egy Sherwin-Williams által kiadott technikai tájékoztató (2021) kiemelte, hogy az aránytalan epoxi keverések a garanciális igények több mint 20%-áért voltak felelősek az ipari padlóosztályuknál. Hasonlóképpen, ha nem tartják be az indukciós időt (a keverés és az alkalmazás közötti várakozási időt), az rossz folyási és kiegyengetési tulajdonságokhoz vezethet.

Ajánlott eljárás: Kalibrált adagolóberendezést használjon, és pontosan kövesse a gyártó utasításait. Képezze ki az alkalmazókat a megfelelő keverési technikákról és időzítésről.

4. Bevonatok túl vastagon vagy túl vékonyan történő felvitele

A rétegvastagság közvetlenül befolyásolja a teljesítményt. Ha a bevonatot túl vastagon viszik fel, az okozhat oldósszer-bezáródást, repedéseket vagy rétegződést, míg a túl vékony réteg esetleg nem biztosít elegendő védelmet.

Az SSPC-PA 9 szerint a nedves film vastagságát (WFT) az alkalmazás során ellenőrizni kell, a száraz film vastagságát (DFT) pedig a polimerizáció után kell ellenőrizni. A KTA-Tator, Inc. által végzett terepkövetési ellenőrzések azt mutatták, hogy a vizsgált projektek 38%-ánál a DFT eltérése meghaladta a megadott tartomány ±20%-át.

Ajánlott eljárás: Nedves rétegvastagság-mérő fésűk használata a felvitel során, valamint mágneses vagy ultrahangos vastagságmérők (nem fémes alapanyagok esetén) a száraz réteg vastagságának ellenőrzéséhez. Több vékony réteget vigyen fel, ahelyett, hogy egy vastag réteget alkalmazna.

5. Alapozó kihagyása vagy a hibás típus használata

Az alapozók lényegesek az tapadás elősegítéséhez és a porózus alapanyagok lezárásához. Az alapozó kihagyása vagy inkompatibilis típus használata (pl. nedvességtűrő alapozó felvitele száraz lemezre) veszélyezteti a rendszer integritását.

A Materials Performance című magazinban 2020-ban közzétett esettanulmány dokumentált egy 20 000 négyzetlábos raktárpadló meghibásodását hat hónapon belül, amelynek oka egy behatoló epoxi alapozó kihagyása volt egy magas pH-értékű betonfelületen. A meghibásodás utáni elemzés szerint a maradék nedvesség átjutása (MVT) miatt rétegek közötti leválás és hólyagképződés következett be.

Ajánlott eljárás: Végezzen pH-tesztet a betonon (tisztítás után <9 kell legyen), és válassza ki az alapozókat az aljzat állapota és a környezeti hatások alapján. Olyan lemezeknél, ahol a nedvességleadás >3 lb/1000 ft²/24 óra (ASTM F1294 szabvány szerint), párazáró alapozókat alkalmazzon.

6. A hézagok és élek kezelésének elhanyagolása

A mozgási hézagok, repedések és peremek nagyfeszültségű területek, ahol a bevonat meghibásodása gyakori. Ennek ellenére iparági felmérések szerint csupán az alkalmazók 55%-a tölti meg és zárja le megfelelően a hézagokat a fedőréteg felvitelét megelőzően.

A lezáratlan hézagokon keresztül víz és szennyeződések juthatnak a bevonat alá, felgyorsítva annak degradációját. A Szövetségi Autópálya-hivatal (FHWA) kiemeli, hogy a tágulási hézagoknál jelentkező élfelemelkedés a garázsdekk bevonatainak három leggyakoribb hibája közé tartozik.

Ajánlott eljárás: Olyan rugalmas hézagtömítő anyagokat használjon, amelyek kompatibilisek a bevonati rendszerrel. Az éleket simán vezesse át a szomszédos területekre, hogy megelőzze a lepattogzást.

7. Elegendőtlen száradási idő a használatba vétel előtt

A korai forgalom vagy a betöltés visszafordíthatatlan károkat okoz. A legtöbb gyártó 57 napos teljes gyógyulási időt ír elő 25 °C-on, bár hidegebb hőmérsékletek hosszabbítják ezt az időt.

A kanadai Acélépítő Intézet (CISC) 2023-as vizsgálata megállapította, hogy az ipari padlók meghibásodásának 27% -a azért történt, mert a felszerelést vagy a járművet a teljes megőrzés előtt helyezték el, ami behatolást, karcolást és kötésvesztést eredmén

Legjobb gyakorlat: A korlátozott hozzáférésű területeket egyértelműen jelölje meg, és közölje a gyógyítási ütemterveket a helyszínvezetőknek. A gyorsított gyógyítási rendszereket (pl. MMA) csak akkor használjuk, ha a kezelés gyors visszaállítása elengedhetetlen.

Összegzés

A tartós, nagy teljesítményű bevonatrendszer telepítése nem csupán minőségi anyagokat igényel, hanem bizonyított eljárások és környezetvédelmi ellenőrzések betartását is. Ahogy a rugalmas padlókra való kereslet növekszik olyan ágazatokban, mint a gyártás, az egészségügy és a logisztika, egyre fontosabb a gyakori hibák elkerülése.

A tanúsított felviteli szakember képzésbe (például NACE No. 10 vagy SSPC PCI Level 1), független ellenőrzésbe és szigorú minőségellenőrzési protokollokba történő beruházás akár 60%-kal is csökkentheti a meghibásodási arányt az Európai Korróziós Szövetség (EFC, 2022) adatai szerint. A korábbi hibákból való tanulással és az iparági legjobb gyakorlatok követésével az érintettek hosszabb élettartamot, alacsonyabb életciklus-költségeket és javított biztonságot érhetnek el bevonatolt környezetekben.

Irodalomjegyzék:

· NACE International. (2021). Védőbevonati rendszerek meghibásodási elemzése.

· Grand View Research. (2023). Betonvédő bevonatok piaci méret jelentés, 2023–2030.

· ACI 503R-17. Útmutató adalékanyagok használatához betonban.

· ICRI Iránymutatás száma 310.1-19. Betonfelületek előkészítésének kiválasztása és meghatározása bevonatokhoz és polimer rétegekhez.

· ASTM szabványok: D4258 (Tisztítás), D4259 (Szikrafújás), F1869 (Páratartalom-mérés).

· JPCL. (2022). „Környezeti tényezők a bevonatok meghibásodásában.” Védőbevonatok és burkolatok folyóirata, 39(4), 22–30. o.

· Sherwin-Williams Műszaki Tájékoztató. (2021). Epoxi padlóburkolatok garanciális igényeinek elemzése.

· SSPC-PA 9. Nem fémes bevonatok száraz filmtérfogatának mérése nem vasalapú fém alapanyagokon.

· KTA-Tator, Inc. (2022). Terepi ellenőrzési eredmények összegzése – Bevonatvastagság megfelelősége.

· Materials Performance. (2020). „Esettanulmány: Padlóbevonat leválása nedvesség általi páraátbocsátás következtében.”

· FHWA-HIF-21-008. (2021). Beton hídfedél védelmére vonatkozó irányelvek.

· CISC. (2023). Ipari padlók tartósságára vonatkozó felmérés.

· EFC Közlemény Száma 58. (2022). Minőségellenőrzés költség-haszon elemzése bevonási projektekben.